Franklin, a kincskeresô teknôs
|
A Franklin filmek sosem a látványra helyezik a hangsúlyt, inkább a tartalmat állítják a középpontba. Ha valaki találkozott már valamelyik tévécsatornán Franklin epizóddal, pontosan tudja, mire váltott jegyet: Franklin kincsvadászatra indul barátaival, hogy jó kedvre derítse idôs nagymamáját.
Nyár a télben! Franklin alig fürdôruhában égeti magát a napon, amikor megérkezik Lucia nagynénje, aki szenvedélyes régész. Franklin nagymamája jól asszociál, és Lucia láttán eszébe jut, hogy ô egyszer valaha elásott egy doboznyi kincset, majd megbetegszik. Franklin és barátai elhatározzák, hogy a nagymama gyógyulása érdekében megkeresik az elveszett ládikát.
Az a baj, hogy elszoktunk a kisgyerekeknek készített rajzfilmektôl. Sehol egy felnôtteknek szóló kikacsintás. Franklin-nek nincsenek erotikus megjegyzései, és rapbetétek sincsenek a rajzfilmben. Hiányzik a csilli-villi 3D, sehol se villan, surran, dörren, robban semmi. Egyszerű, tanulságokkal bíró, rajzolt filmet kapunk a franciáktól.
Franklin ismert alakja a gyermekkultúrának. A teknôs kalandjai képeskönyv formájában sok millió példányban keltek el a világ országaiban, és saját tévé-sorozata is van, amelyet már itthon is láthattak a klasszikus gyerekrajzfilmek kedvelôi. Videojáték is készült, így nem késhetett sokat az egész estés animáció sem.
A Franklin filmek sosem látvány, inkább tartalomcentrikusok. Ha valaki találkozott már valamelyik tévécsatornán Franklin epizóddal, pontosan tudja, mit kap a mozikban 80 percig. Mint most is: a kisgyermekeknek szánt bonyodalmak után megkerül a fránya láda, és felderül a nagymama is, ahogy kell. A ládában ugyanis természetesen nem hatalmas vagyonok rozsdásodnak hosszú évtizedek óta, hanem személyes, felbecsülhetetlen értékô emlékek.
Franklin tehát felhívja a figyelmünket arra, hogy legyünk már néha önzetlenek, segítôkészek, és a tárgyaknak legyen újra eszmei értékük is. Legyünk kis szigetek a fogyasztói társadalomban. És ezzel egyetértek, bár némi szarkazmussal meg kell jegyezzem, hogy ezen értékek továbbadásához kívánok minden szülônek sok sikert…
Tehát Franklin kedves, lelkes, segítôkész… csak kicsit poros és unalmas. Mondjuk én már meg vagyok fertôzve, megragadtak a nyakamnál fogva a 3D-gyártó ördögök, és azt lihegik a fülembe, hogy még, még akciót… úgyhogy fogalmam sincs, hogy igazam van, vagy sem. Egyszerűen nem találom Franklin-ben az erôt, az energiát, amely kell a tanulságok beépítéséhez. Olyan tizenkettô egy tucat! Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy egy mai gyerek majd 25 év múlva azt mondja a saját fiának-lányának: Na, most megmutatom neked kedvenc rajzfilmemet, a Franklin, a teknôst!
Franklin, a teknôs
Színes, szinkronizált francia animációs film, 80 perc
Rendezte: Dominique Monfery
|
|
Tihany aljában, a Balaton partján állt egy kis halászgunyhó. Abban a kis gunyhóban élt egy halász a feleségével. Szegények voltak nagyon, mert a halász Bálint hálójába nemigen akadtak a halak. Pedig Bálint igen szorgalmasan járta a vizet, akár szép idô volt, akár szeles vagy borús.
Egy szép napon bedobta a hálóját Bálint a vízbe.
,,No, máma szerencsém lesz!" - gondolta, és rágyújtott a pipájára, várt türelmesen. Már lehenyatlóban volt a nap, amikor húzni kezdte a hálóját.
- Ejnye, de nehéz! Hiszen ezt meg sem tudom mozdítani! Elszaladok a komámért, hadd segítsen, és ô is kap a jó falatokból - ujjongott Bálint.
Jött is a koma, de még ketten sem tudták kihúzni a hálót.
- Hallod-e, Bálint, elfutok a komámért, - mondta a koma, és azzal elsietett Jánosért.
Most már hárman húzták a hálót, de még így sem tudták megmozdítani. Tanakodott a három ember, hogy mitévô legyen. Leültek a part szélére, és tervezgettek, hogy mi mindenre futja a bôséges fogásból.
- Szép takaros házat építs! - mondta a koma.
- Új bárkát és új hálót vegyél! - tanácsolta a koma komája.
Bálint jószívű ember volt, hát mindkettôjüknek bôven ígért a zsákmányból. Bálint igen türelmetlen lett, és megint próbálkozott a háló kihúzásával. De most sem mentek semmire.
- Mit tegyünk hát? - vakargatta a feje búbját a halász.
Amint így tűnôdik, hallja ám, hogy valahol zörögve jön egy kocsi. Fut Bálint, kifogja a két lovat, és viszi a partra. Majd megszakadt a két állat, amíg a hálót kivonszolták. De volt ám nagy meglepetés! Mert a háló teli, de teli volt kövekkel.
- Elmegyek világgá - mondta nekibúsultan Bálint. - Hogy tudok én az asszony szeme elé kerülni, ha még annyi halat sem fogtam, hogy vacsorát készítsen belôle?
A két koma vígasztalta, hogy majd jóra fordul minden, csak ne adja fel a reményt. Bálint kidobálta a köveket a hálóból, hát a háló alján egy kis süllô vergôdött.
- No, te kis árva, hogy kerültél a kövek közé? Hát nem vagy éppen nagy falat, de Julinak elég leszel vacsorára.
Megfogta a kis halat, hogy beteszi a bárkába, hát látja ám, hogy a kis hal szemébôl hullanak a könnyek. Igen megsajnálta Bálint a kis halat, és visszadobta a vízbe.
- Eredj az utadra! Majd máma is csak a bánat lesz vacsorára.
A parton már várta Juli az urát.
- Van-e jó fogás? - kérdezte tôle, de az nem szólt egyet sem, csak ment befelé a házba. Igen szomorúk voltak mindketten.
- Hallod-e, asszony! Én elmegyek világgá, mert látom, hogy itt üldöz a balszerencse.
- Jaj, ne menj el, édes uram, hát mi lesz velem itt egyedül? Még ha lenne egy kislányom, nem érezném úgy az árvaságom.
- Inkább fiunk lenne, az segítene a munkánál, mindjárt más lenne a sorsunk - mondta Bálint.
Juli kérlelte az urát, hogy próbálkozzon meg még egyszer a halfogással, és ha megint nem sikerül, hát akkor menjen szerencsét próbálni.
- Jól van - mondta Bálint -, holnap még megpróbálom, de ha nem sikerül, süss nekem hamuból pogácsát, és elmegyek a nagyvilágba.
Másnap igen szelesre fordult az idô, de Bálint csak kiment a vízre.
- Jaj, ne menj el édes ura, hiszen nézd, mennyire beborult az ég, és milyen rohanva jönnek a sűrű, fekete fellegek! - kiáltott az ura után Juli.
De a halász csak evezett, nem figyelt az asszony szavára.
A szél nagy erôvel lódította ide-oda a bárkáját, és sűrű cseppekben eleredt az esô.
,,Na, ennek már a fele sem tréfa! " - gondolta Bálint, és próbált kifelé evezni a partra.
De a szél csak befelé sodorta a bárkáját, és a hullámok keresztülcsaptak a feje felett. Szeme-szája tele lett vízzel, aztán felfordult a bárka.
|
|
Két nagyon jo oldal.
|
|
|
|
|
|
|
|