|
Cikk:beszédes csend
.
Jézus járt-kelt, Jeruzsálemben, Galileában és Samáriában. Tanított, csodákat tett és álmélkodtak az Ő beszédén. De felfigyeltünk-e arra, hogy akkor is történtek csodák, amikor Jézus semmit sem szólt? Miben rejlett Jézus hatalma? Csak abban, amit mondott, vagy abból is, ami a személyéből kiáradt?
A fenti gondolatokat számtalan újszövetségi példával alá lehetne támasztani. Jézus egy farizeus hívására bement annak házába, hogy vele egyék. (Lukács 7, 36-38). Ugyanakkor egy bűnös asszony is bement abba a házba és Jézus lábainál sírt, megkente annak lábát. És Jézus semmit sem szólt mindaddig, amíg a farizeus kérdőre nem volta őt? Akkor is a „makulátlan” farizeust leckéztette meg, nem pedig a bűnös asszonyt!
Amikor Zákeus a fővámszedő meghívta Jézust otthonába (Lukács 19, 5-9) mindenki zúgolódott. A közutálatnak „örvendő” Zákeus bűnbánatot gyakorolt, és a megtérés valamennyi jelét kinyilvánította, anélkül, hogy Jézus bármit is mondott volna neki. Csak miután Zákeus nyilvánosan is vallomást tett hitéről, akkor szólalt meg Jézus: „Ma lett üdvössége ennek a háznak…” (Lukács 19, 9).
Jézus néma bizonyságtételének legcsodálatosabb példáját, a keresztre feszítés előtti időszakban láthatjuk. „Pilátus ismét megkérdezte tőle: Nem felelsz semmit? Nézd mennyire, vádolnak! Jézus pedig többé semmit sem válaszolt, úgyhogy Pilátus nagyon elcsodálkozott.” (Márk 15, 4-5). Pilátust, a római helytartót – aki élet és halál ura volt – talán még az sem háborította volna ennyire fel, ha Jézus visszafeleselt volna neki. Talán arra is gondolhatott, hogy a zsidók vádjai, nem is alaptalanok. De mivel Jézus még csak nem is védekezett, valahol tudat alatt érezte, Jézusnak még a hallgatásában is hatalom rejlik!
Heródesnél, szinte pontról pontra megismétlődik az egész jelenet. Ő minden bizonnyal azt hitte, Jézus most végre a kezei közé került. Az majd megijed, félti az életét, csodákat produkál neki, és ő élvezi a helyzetet (Lukács 23, 8). Hiszen ő a király, Jézus pedig egy közönséges halálraítélt. „Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki” (Lukács 23, 9).
Egy halálraítélt megtagadta a választ a királytól! Szinte látom, amint a sokaság – ennek láttán – szinte megbénul. Abban az időben a zsidók – elvileg – nem ítélhettek halálra senkit a római helytartó jóváhagyása nélkül. De ugyan ki vonta volna felelősségre Heródest, ha ezt megteszi? Talán Pilátus? Az csak örült volna, ha Heródes elvégzi helyette a piszkos munkát! Úgysem tudott Jézussal mit kezdeni. A főpapok és írástudók pedig egyenesen ünnepelték volna Heródest. Hiszen simán elérték céljukat.
Jézus hallgatása Heródes előtt, olyan fegyver volt, amivel szemben tehetetlen volt. Azzal, hogy megvetően bánt vele és fényes ruhába öltöztette, (Lukács, 23, 11) csak a tehetetlenségét mutatta meg.
*
Sokat foglalkoztatott már a kérdés, milyen gyakran voltam már én is szószátyár, ahelyett, hogy arra törekednék, a Szentlélek szavak nélkül is nyilvánvalóvá váljon az életemben? Szerencsémre volt már alkalmam tanulni olyanoktól, akiknek ebben nagyobb tapasztalatuk van.
A közelmúltban hunyt el egy kedves, keresztény barátom, majd 90 éves korában. A szlovéniai Muraközben élt és egész életében Istent szolgálta. Szerénysége, alázatos viselkedése mindig is példa volt előttem. Tőle személyesen hallottam mi történt vele, egy alkalommal. Muraszombat (Murka Sobota) utcáján sétált, amikor az utca túlsó feléről váratlanul átjött, és elébe toppant egy ismeretlen srác. Megállt előtte és a következőket mondta: Tudod ki vagy te? Egy nagy senki! Barátom, ahelyett, hogy rendre utasította volna a fiút, illetlen viselkedése miatt, szerényen így válaszolt: Igazad van fiam, én tényleg senki vagyok, AZ A VALAKI, AKI BENNEM ÉL! A srác először kővé meredt, majd, mint egy őrült megfutamodott.
Nem a mi dolgunk eldönteni, milyen sötét dolgokkal foglalkozhatott az ismeretlen fiú, az viszont tény, hogy egy Istenfélő kereszténynek még a jelenlétét sem tudta elviselni.
Isten szuverén, és mindenkit olyan módon használ fel a szolgálatban, ahogyan Neki tetszik. Én nagyra értékelem azok szolgálatát is, akik hangos szóval hirdetik az igét, imádkoznak betegekért, űznek démonokat. De fejet hajtok azok előtt, akiknek a puszta jelenlétében is megnyilvánul a Szentlélek ereje. „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura” (Zakariás 4, 6).
Cikk:Rövid dogmatika - Isten MIVOLTA
A háromszemélyű egy Isten
A vatikáni zsinat a harmadik ülésen így foglalta össze röviden és világosan az Istenről szóló tant:
,,Az apostoli római katolikus Anyaszentegyház hiszi és vallja, hogy egy igaz és élő Isten van, aki a mennynek és földnek teremtője s ura, mindenható, örök, megmérhetetlen, fölfoghatatlan, akinek értelme, akarata és minden tökéletessége végtelen. Minthogy ő egy, a maga nemében páratlan, egészen egyszerű és változhatatlan szellemi állag (szubsztancia), a világtól valósággal és lényege szerint különbözőnek kell őt mondanunk; magában és magától végtelenül boldog és minden más rajta kívül létező és elgondolható dolog fölött kimondhatatlanul fönséges''. Ez az az istenhit, amint Krisztus beszédeiből és tanításából elénk ragyog, amelyben az ószövetségi kinyilatkoztatás beteljesedett.
Mielőtt ennek a tanításnak egyes pontjait kifejtenénk, egyet különösen ki kell emelnünk. A vatikáni zsinat szerint Isten ,,fölfoghatatlan, minden más rajta kívül létező és elgondolható dolog fölött kimondhatatlanul fönséges.''.
Bármit mondunk is Istenről, tudatában kell lennünk istenismeretünk tökéletlenségének. Nem úgy ismerjük Istent, amint valóban önmagában van -- ezt a szemlélést egykoron, az örökkévalóságban reméljük --, csak alkotásaiból homályos sejtéssel emelkedhetünk föl megismerésére. Aquinói Szent Tamás szerint Istenről nem annyira azt tudhatjuk: milyen, mint inkább: milyen nem. Ugyancsak szerinte hármas úton kell haladnunk, hogy a tökéletlen teremtményekből kiindulva Istenről helyes képzeteket alkothassunk: az állítás, a fokozás és a tagadás útján. Azaz állítanunk kell Istenről minden a teremtményekben található tökéletességet, ezeket a tökéletességeket azonban mindjárt a végtelenségig kell fokoznunk és Isten fogalmából el kell távolítanunk minden a teremtett világban észlelhető tökéletlenséget, hiányt, megkötöttséget, korlátozottságot. Csak így teszünk eleget a kettős igazságnak: egyrészt, hogy Isten teljesen ,,más'', mint a teremtmények; másrészt pedig, hogy a teremtmények az Alkotó képei és hasonmásai. A következő fejtegetésekben tehát ezekről nem szabad megfeledkeznünk.
1. ISTEN MIVOLTA.
Isten SZELLEM, azaz test nélküli, s ezért érzékeinkkel észre nem vehető, hanem csak eszünkkel fölfogható értelemmel és szabad akarattal bíró lény.
Minduntalan abba a kísértésbe esünk, hogy a szellemet végtelenül finom testnek képzeljük el. Pedig semmi sem visszásabb, mint ez. Inkább gondolati valóságokból kell kiindulnunk, pl. saját gondolatunkból, amely szintén nem látható és mégis van, vagy talán az igazságnak, az igazságosságnak s hasonlóknak fogalmából.
Isten olyan lény, aki saját magát gondolja, saját magának gondolása és gondolata, s megismerésének első és tulajdonképpeni tárgya saját lénye, amelyben minden teremtett dolgot megismer. A megismeréshez társul az akarat, amely az igenlésben (= szeretni) és az elutasításban nyilvánul meg. Isten akarja, vagyis szereti önmagát; akar, vagyis szeret minden teremtményt, amennyiben ezek Isten lényével összhangban vannak. Isten szükségképpen gyűlöl és utál mindent, ami ellenkezik az általa a teremtménybe saját képmásaként beleoltott eszmével (pl. a bűnt), ami a teremtményben az istenit elpusztítja.
Maga Isten tárta föl egykoron lényének legmélyét Mózes előtt az égő csipkebokorban: Midőn Isten Mózest el akarja küldeni, hogy a zsidókat Egyiptomból kivezesse, ez azt kérdezi: ,,Ha Izrael fiai azt mondják nekem: Mi a neve? -- mit mondjak nékik?'' Az Úr felel neki: ,,Én vagyok az »Aki vagyok«. Ekképp mondd Izrael fiainak: Az ,,Aki van'' (zsidóul: ,,Jahve'', ebből lett különös, itt hosszabban ki nem fejthető félreértés folytán a ,,Jehova'') küldött engem hozzátok'' (Ki 3,13 sk.). Ennél az ismeretnél egy gondolkodó sem jutott tovább. Az egyszerűen, az önmagától létező, a korlátlan, minden hozzáadás nélküli LÉT: ez Isten lényege. S ez a lét egyszersmind megismerés és akarat. Így tehát Isten SZEMÉLY, személyes lény, nem pedig meghatározatlan, homályos, személytelen elv. Mint tiszta, tökéletes szellem, Isten ,,EGYSZERŰ'', azaz nem összetett, nincsenek részei. Benne minden egy. Az összetett, tökéletlen világtól különbözik s mint teremtője és független URA, kormányozza azt.
Istennek, mint a korlátlan ,,létező''-nek fogalmából következik, hogy Istenben minden jó tulajdonság végtelen mértékben megvan, vagyis Isten végtelenül TÖKÉLETES. Ami jót az ember csak elgondolhat, az Istenben végtelen mértékben megvan. ő minden jónak, minden tökéletességnek teljessége. Éppen ezért csak egy Isten lehet. Minden jónak összessége csak egy lehet, csak egy korlátlan lét lehetséges, mert különben nem lenne korlátlan.
2. Isten TULAJDONSÁGAI.
A lét, megismerés és akarat Istenben valósággal egy (lásd föntebb). Tökéletlen értelmünk azonban kénytelen ezeket elkülönítve vizsgálni. Ezért egymásután tárgyaljuk az isteni létnek, az isteni megismerésnek és akaratnak tulajdonságait.
a) Az ISTENI LÉT tulajdonságai:
Két fogalompárba foglaljuk őket össze. Először: Isten ÖRÖKKÉVALÓ és VÁLTOZHATATLAN. Ez a két fogalom összetartozik. Az örökkévalóság ugyan kezdet és vég nélküli létezést jelent, de egyúttal minden egymásutánra-következés, minden változás nélkül. Istenre nézve nincsen sem tegnap, sem holnap, hanem csak örök ma, helyesebben örök ,,most''.
,,Mielőtt hegyek lettek,
Föld és világ születtek,
Öröktől fogva és mindörökké vagy Te, Isten''.
(Zsolt 89,2)
Másodszor: Isten MINDENÜTT JELEN van és MÉRHETETLEN. Isten lényénél fogva teljességgel FÖLÖTTE áll a térnek és az időnek; sem térben, sem időben nincsen. Nem szabad tehát mérhetetlenségét mint valami határ nélküli testet elképzelnünk: Istennek nincs kiterjedése. Ha azonban testtel bíró lényt teremt, ebben jelen van, mint ok; nem is lehet olyan tér, olyan test, amelyben Isten ne lenne jelen.
,,Hová mehetnék lelked elől?
Hová menekülhetnék színed elől?
Ha felszállok az égbe, te ott vagy,
Ha leszállok az alvilágba, jelen vagy.
Ha felölteném a hajnal szárnyait,
S a tenger túlsó szélén telepedném meg,
Ott is a te kezed lenne a vezérem,
S a te jobbod tartana engem.''
(Zsolt. 138,7-10)
b) Az ISTENI MEGISMERÉS tulajdonságai:
Először: Isten MINDENTUDÓ, azaz mindent tud, múltat, jelent és jövőt, legtitkosabb gondolatainkat is. Isten nem külső dolgokból meríti tudását, miként mi, úgyhogy a tárgyak hoznák létre Istenben a tudást; Isten tudása megelőzi a dolgokat, mert e tudás okozó és teremtő. Nem azért ismeri meg Isten a tárgyakat, mert úgy vannak, hanem mivel Isten megismeri a tárgyakat, azért vannak úgy.
Másodszor: Isten VÉGTELENÜL BÖLCS. Isten végtelen bölcsessége mindentudásán kívül jelenti Isten világ- és történelemkormányzásában a tervező, előrelátó, rendező tevékenységet: a gondviselést, amelynek minden, nagy és kicsiny dolog egyaránt alája van rendelve. ,,Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mennyire megfoghatatlanok az ő ítéletei és felkutathatatlanok az ő útjai! Mert ki ismerte meg az Úr gondolatát? Vagy ki volt az ő tanácsadója?'' (Róm 11,33 sk.)
c) Az ISTENI AKARAT tulajdonságai:
Az isteni akarat végtelen erejét nevezzük mindenhatóságnak. Isten MINDENHATÓ, ez annyit jelent: mindent megtehet, amit csak akar. Minden, ami nem Isten, Isten által van. Föntebb mondottúk, hogy Istenben az akarat egy az ő lényegével. Így tehát Isten akarata lényegileg egyesült a tökéletes léttel és a legfőbb jóval. Ebből folyik Isten SZENTSÉGE. Isten nem tud mást akarni, mint a jót, mégpedig a legfőbb jót: önmagát. Isten szentségében van valami megfélemlítő ránk, emberekre nézve. A végtelenül szent Isten s a mi elégtelenségünk között lévő rettenetes távolságban van valami nyomasztó és aggasztó. Isten szentségének gondolatában azonban van számunkra valami rendkívül vigasztaló, sőt egyenesen fölemelő is. Hiszen ez egyúttal a mi szentségünknek is forrása. Nemcsak fenyegetően áll fölöttünk, mint valami elérhetetlen hófedte bércorom, hanem adakozóan is; sajátmagát ajándékozza nekünk és ezáltal egyre jobban kialakítja bennünk saját képmását. Magához emel bennünket, mert önmagát adja nekünk. Isten TÖKÉLETESSÉGÉNEK ezt a minden teremtményt átható kiáradását nevezzük Isten JÓSÁGÁNAK.
,,A jóság kisugárzik'', mondják a régi teológusok. Isten minden teremtménynek juttat a saját tökéletességéből. ,,Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről vagyon, alászállva a világosságok Atyjától'', mondja Szent Jakab apostol levelében (1, 17). Isten tehát a teremtmények tökéletesedését akarja. Ezért Isten szentsége és jósága követelményt is jelent a szabad akaratú teremtmények számára; Isten tökéletesedést kíván tőlük. ,,Legyetek tehát tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes'' (Mt 5,48). Isten aszerint osztja vagy vonja meg ajándékait, amint a teremtmény e követelménnyel szemben viselkedik; más szóval Isten igazságos. De ismeri a teremtett természet gyöngeségét és elégtelenségét is, ezért irgalmas vele szemben, vagyis mindig készséggel siet elégtelenségünk támogatására, valahányszor elismerjük azt; mindenekelőtt pedig kész a bűnöst bűnbánatra és megtérésre indítani és a töredelmes bűnösnek a bűnt szívesen megbocsátani. Ezért továbbá türelmes is, azaz vár a büntetéssel, hogy a bűnbánatra időt adjon. Isten jósága és irgalmassága Krisztusban nyilatkozik meg legragyogóbban. ,,Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen'' (Jn 3,16). Krisztusban Isten tulajdonságai emberi alakban ragyognak felénk.
Az isteni akaratnak és megismerésnek tökéletességéből egyben Isten két másik tulajdonsága is következik: IGAZMONDÁSA: Isten nem tévedhet -- mert megismerése egy az örök igazsággal, a tökéletes léttel --, nem is hazudhatok -- mert tökéletes megismerése szentséggel párosul --, és HŰSÉGE: Isten ígéretei csalhatatlanul beteljesülnek. Isten igazmondására támaszkodik megingathatatlan hitünk, hűségére pedig sziklaszilárd reményünk.
Jegyezzük meg, hogy ha Isten tulajdonságainak teljes megismerésére akarunk jutni, egyre különösen figyelemmel kell lennünk. Mivel Istenben semmi összetevés és semmi szétválasztás sem lehetséges, egyik tulajdonságát sem szabad a többitől elkülönítenünk, hanem ezekkel egybekötöttnek kell gondolnunk. Istennél és Istenben MINDEN EGY; ő minden lény között a legegyszerűbb. Csupán nekünk kell tökéletlen megismerésünk miatt különbségeket tennünk, lényének egyszer az egyik, másszor a másik oldalát szemlélnünk és külön névvel jelölnünk. A valóságban pl. Isten mindenhatósága össze van kapcsolva, vagy helyesebben: azonos, egy az ő igazságosságával, bölcsességével, szentségével. Ezért mindenhatósága nem önkény. Hasonlóképpen Isten igazságossága egyúttal szeretet és szeretete egyben igazságosság is. Az isteni tulajdonságokban tehát hiányoznak azok a határok és korlátok, melyek az emberi erények számára fönnállnak. Mibennünk, emberekben, a különböző erények egymással ellentétbe kerülhetnek, igazságérzetünk pl. jóságunkkal összeütközhetik. Ez csak azért lehetséges, mert a mi igazságosságunk nem tökéletes igazságosság és a mi jóságunk nem tökéletes jóság. ,,Igazságosság irgalom nélkül kegyetlenség; irgalom igazságosság nélkül a bomlás szülőanyja'' (Aquinói Szent Tamás). Csak ezeknek a korlátoknak és megszorításoknak eltávolításával lesznek Isten tulajdonságai éppen isteniek, vagyis végtelenül tökéletesek, határtalanok. Itt újból fölhívjuk a figyelmet az istenismeretünk tökéletlenségéről föntebb mondottakra.
Hogyan Kerülhetjük el a Biblia Kicsavarását?
Nyolc Alapelv a Bibliamagyarázathoz
A Biblia Isten üzenete az elveszett emberiséghez. Nagyon fontos azért, hogy olvassuk és tanulmányozzuk. Mivel eredetileg más kultúrában, más korban élő embereknek írták, ráadásul szellemi igazságokat közöl, vannak benne nehezen érthető dolgok. A Biblia Istentől ihletett és igaz. Tartalmaz történelmet, törvényt, próféciát, bölcsességet, költészetet, leveleket, amelyek alapján láthatjuk, hogy Isten hogyan foglalkozott népével. Ez azt jelenti, hogy a Biblia nem dogmatika tankönyv, de a reformáció óta, a protestáns egyházak csak a Biblia mondanivalójára figyelve tanítják a rendszeres teológiát (sola Scriptura).
Az évszázadok folyamán, többféle írásmagyarázatot, illetve hermeneutikai rendszert használtak. Például, a II. század végén tevékenykedő alexandriai Origenész az allegorikus írásmagyarázatot alkalmazta, miszerint az egész Bibliában a rejtett, szimbolikus jelentéseket kereste, és a végén olyan következtetésekre jutott, amelyekkel megtagadta a Biblia világos tanítását.
Manapság, a legtöbben a szó szerinti, normális, vagy nyelvtani-történelmi írásmagyarázatot használják. A gondolat e mögött az, hogy a nyelv célja a kommunikáció. Isten adta az embernek az ő igéjét, hogy kommunikáljon vele, nehogy félrevezesse. A Biblia Isten üzenete, nem kirakós játék, amit meg kell fejteni. E hermeneutikai rendszeren belül, nyolc alapelvet alkalmazunk, hogy könnyítsük a megértést, és elkerüljük a kicsavarást.
1. Ha egy Bibliarészt tanulmányozni akarunk, kezdjük azzal a kérdéssel, hogy: „Mit jelent a szakasz?” Ha a nyelvtan normális szabályai szerint meg lehet érteni, nem kell föltétlenül valami mélyebb, képletes, vagy szimbolikus jelentést keresni. A Bibliában költői és jelképes beszéd is található (pl. Ézsaiás 5, Jelenések könyve), de csak akkor magyarázzuk így, ha szó szerint nem lehet. Jellemző a szektákra, hogy egy-egy tanítást csak jelképek magyarázatára építenek, különösen a Jelenések könyvére támaszkodva. Mindig vigyázzunk egy olyan tanításra, amit semmilyen világos beszédű igével nem lehet alátámasztani.
2. Az ószövetséget eredetileg héberül (néhány részeit arámul), az újszövetséget pedig görögül írták. Csak e nyelveken számít Istentől ihletettnek – nincsen tévedhetetlen Bibliafordítás, akár mennyire szép, tradicionális, elismert is lenne. Mindig figyelni kell az eredeti szövegre. Bár nem elvárható, hogy mindenki megtanulja az ókori nyelveket, de segít a megértésben, ha legalább összevetünk néhány fordítást. Például, a Zsidó levél 10: 25 Károly Gáspár fordításában kétértelmű: „el nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.” Nem egyszer fordult elő, hogy az embereket ez alapján manipulálták: „Nem tetszik az Úrnak, ha elhagyod ezt a gyülekezetet, és egy másikhoz csatlakozol.” Más fordításban, az ige így hangzik: „nehogy elhagyjuk az összejövetelünket (gyülekezésünket), amint ez szokása egyeseknek, hanem bátorítsuk egymást, annyival is inkább, mivel látjátok közeledni ama napot.” (Vida Sándor fordítása); „amellett ne hagyjuk abba a nála való összegyülekezésünket, mint ez némelyeknek szokása, hanem bátorítsuk egymást, éspedig annál inkább, minél gyorsabban látjátok közeledni azt a napot.” (Csia Lajos fordítása). Ez a két fordítás közelebb áll a göröghöz, és világossá teszi azt, hogy a szerző egyszerűen bátorít minket arra, hogy ne hanyagoljuk az egymással való közösség gyakorlását.
3. Ne feledkezzünk el a szövegkörnyezetről! Olvassuk az igeverseket az egész szakasznak, a résznek, és a könyvnek az összefüggésében. Végezetéül, figyeljünk az ószövetség vagy újszövetség tágabb gondolatrendszerére. Érdekes dolgokat lehet tanítani, ha nem vesszük figyelembe a szövegkörnyezetet. Például, az 53. Zsoltár második versében azt olvassuk, hogy „nincs Isten.” Ha megvizsgáljuk egy kicsit részletesebben az igét, azt látjuk, hogy Dávid király szerint ez a bolond ember véleménye, nem a sajátja. Ráadásul az egész Biblia üzenete természetesen azt feltételezi, hogy Isten létezik, és az is meg van írva, hogy csak az az ember tud tetszeni neki, aki ezt elfogadja (Zsidó 11: 6).
4. Ismerjük fel a kinyilatkoztatás progresszív jellegét. Ez azt jelenti, hogy általában az újszövetség megmagyarázza az ószövetséget, és az újszövetségi levelek tovább értelmezik az evangéliumokat.
Az újszövetségnek hivatott arra, hogy megmagyarázza az ószövetséget, mert az utóbbi elsődleges, töredékes kinyilatkoztatás volt, az árnyéka csupán az eljövendő valóságnak. Krisztus evangéliuma a teljes kijelentés, amit megprófétáltak, és amire vártak. (pl. Zsidó 10: 1; Kolossá 2: 16-17). E szerint, nem szabad dogmatikai struktúrákat csupán ószövetségi igékből összeállítani, és ezzel megtagadni vagy gyengíteni az újszövetségi igazságokat. Az ószövetséghez közeledjünk az újszövetség talaján állva – ne kényszerítsük az újat az ó „bortömlőjébe.”
Az alapján állítjuk, hogy a levelek megmagyarázzák az evangéliumokat, hogy Jézus nem mondott el mindent a tanítványainak, földi élete során: „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni: de amikor eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra.” (János 16: 12-13). A Szentlélek munkájának egy része az volt, hogy miután eljött Pünkösd napján, inspirálta az újszövetségi leveleket, amiben szisztematikusan megmagyarázzák Krisztus halálának és feltámadásának a jelentését. Óvakodjunk egy olyan nélkülözhetetlennek vélt tanítástól, amit csak az ószövetségből lehet alátámasztani, és aminek nyoma sincs az újszövetségi levelekben.
5. Egy bizonyos igerészt mindig magyarázzunk a megvizsgált témáról szóló szisztematikus tanításnak a fényében. Egy-egy fontos témával sok külön igeversben foglalkozik a Biblia, azért, vegyünk figyelembe minden igét, ami az adott tanítást tárgyalja, ne csak egyet. Ha ezt nem tesszük, furcsa következtetésekre juthatunk. Például, az Apostolok Cselekedetei 1: 8-ban meg van írva, hogy: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek…” Az egyik jól ismert, Magyarországon is tevékenykedő „egyetlen igaz egyház” használja ezt az igét annak a bizonyítékaként, hogy a Szentlélek nem személy, hanem Istentől küldött erő, ami hasonlít a villanyáramhoz. A Biblia viszont nagyon sok helyen tanít erről a témáról, és más igék alapján látjuk, hogy a Szentlélek, pl. vezet (János 16: 13), beszél (Ap Csel 13: 2), döntést hoz (I. Kor 12: 11), gyülekezeti véneket választ (Ap Csel 20: 28), meg lehet szomorítani (Ef 4: 30), és hazudni lehet neki (Ap Csel 5: 3). Mindez csak személyre vonatkozhat.
6. A nehezen érthető igéket az egyértelmű igék alapján magyarázzuk. Ez az alapelv, hogy ige igét magyaráz (Scriptura ex Scriptura explicanda est). A szektáknak egy kedvenc trükkje az, hogy választanak valamilyen nehéz igeszakaszt, és arra építik egyedi tanításukat. Ezékiel 37: 15-17 mondja: „Így szólt hozzám az Úr igéje: Te emberfia, fogj egy fadarabot, és írd rá: Ez Júdáé és a hozzá tartozó Izraelieké. Azután fogj egy másik fadarabot, és arra ezt írd: Ez Józsefé, azaz Efraimé, és az egész hozzá tartozó Izrael házáé. Illeszd őket egymáshoz egy fává, hogy eggyé legyenek a kezedben!” Egy másik „restaurált egyház” szerint, Júda botja a Bibliát jelképezi, József botja pedig, az Amerikába utazott törzseknek elveszett történelmét. Mivel ez a XIX. században előkerült, és hozzátették a Bibliához, ez a prófécia beteljesedett, mert a két fa eggyé lett! Ha kicsit tovább olvassuk pedig (Ez 37: 18-22), világos, hogy a zsidó népről van szó itt, és nem könyvekről - az ige saját magát magyarázza. Más igékben is található ugyanaz a gondolat, hogy Isten a fogság után saját földjére vezeti vissza népét (pl. Ézs 45, Jer 25).
7. Vigyázzunk az újszerű magyarázatokra. Nézzük meg, hogy több konzervatív kommentár mit mond a szakaszról. Kevés új van a nap alatt. A szektáknak számos eretnekségét alaposan megcáfolták. Bár sok keresztény felekezet van, érdekes, hogy a lényeges doktrínákról szilárd egyetértés van. Mindig fontold meg, hogy a Biblikus szerző mit szándékszik közölni. A szektavezérek jól tudják az igéket kiragadni a szövegből, és a saját magyarázatukat rákényszeríteni.
8. Végezetéül, de nem a legkevésbé fontos: imádkozva közeledjünk a Szentíráshoz. A Szentlélek volt a Biblia fő szerzője (II. Tim 3: 16-17; II. Péter 1: 21), és ő segít a megtért embereknek abban, hogy helyesen értsék Isten üzenetét (János 16: 13). Ne legyenek személyes elképzeléseink a doktrínáról. Engedjük meg, hogy a Szentlélek tanítson minket, és hogy a Szentírás saját magát magyarázza.
Dr. Adrian Bury
Milyen az Igaz Keresztyén?
Ha egy keresztyén emberre gondolunk, milyen kép áll elő az elménkben? Egy üveges tekintetű, vigyorgó fiatallány, aki minden kérdésre hallelujával válaszol? Egy savanyú képű bácsi, aki mindenkit lenéz, mert nála jobban senki nem tartja be a szabályokat? Vagy egy fekete szoknyás ember, aki mégis jó srác, mert cigizik, és kocsmába jár velünk? Fanatikus? Szánalmas? Képmutató? Unalmas? Jóllehet a mennybe tart, de pokol a földi élete?
A Biblia írja, hogy a tanítványokat Antiókhiában nevezték elsőször keresztyéneknek (Ap. Csel. 11: 26). Ott jött létre az első gyülekezet, ami nem csak zsidókból, hanem a pogányságból megtért görögökből is állt, a keresztyén szó pedig tanítványra, Krisztus követőjére utalt. A Biblia viszont figyelmeztet minket arra, hogy aki tanítványnak vallja magát, az valójában nem biztos, hogy nem hanem hamis próféta (Máté 7: 15-23), hamis tanító (II. Péter 2) vagy hamis Krisztus (Máté 24: 4). Azért nem mindenki igaz keresztyén, aki történetesen azt állítja magáról. Nem beszélhetünk egy bizonyos egyház a tagjáról sem, mert nem felekezet által van az üdvözség. Akkor, hogyan lehet tudni?
Felmerülhetett ez a kérdés az első században is, mert János apostol első levelében választ ad rá: „Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei…” (I. János 3: 10). János volt „az a tanítvány, akit Jézus szeretett” (János 13: 22-24), és idős korában Efezusban élt, ahol presbiterként szolgált a gyülekezetben. Egész életén át gondolkodhatott azon, amit Jézus tanított neki és tanítványtársainak. Ezek által, nagyon mély teológiai ismeretekre juthatott, amint az őáltala írt evangéliumban is láthatjuk. Mégis, a hamis tanítók elleni eredményes küzdelem érdekében, három nagyon egyszerű alapelvet fogalmazott meg első levelében. Ebben az írásban újra meg újra felmerül ez a három pont, amivel János megcáfolja az úgynevezett gnosztikus irányzatoknak a tanításait. Ezek a görög filozófiát a keresztyénséggel összekeverő szekták a második században virágoztak fel, azután elhervadtak, mára meg is szűntek, de János három kritériumára nekünk azért figyelnünk kell ma is:
1. „Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne, és nem vetkezhet, mert az Istentől született.” (I. János 3: 9). Hát, ez kicsit magas nem? Végül is, senki nem tökéletes! Akkor, mit jelenthet ez a vers?
a) Nem azt jelenti, hogy az ember egész életében soha nem tett semmi rosszat. János bizonyára nem mond ellent magának, de ugyanabban a levelében, ezt írja: „Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük (Istent) és nincs meg bennünk az ő igéje.” (1: 10). A keresztyén élet csak akkor kezdődhet el egyáltalán, ha rájövünk, hogy vétkeztünk, és szükségünk van a bűnbocsánatra. Ha valaki nem tud megalázkodni, és elismerni azt, hogy rosszat tett, nem lehet keresztyén.
b) Nem azt jelenti, hogy soha nem követünk el hibát, soha nem esünk el. Ha ez történik, János levele mutat a helyreállás útjára is: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít bennünket minden gonoszságtól.” (1: 8-9).
c) Mikor János írja, hogy a hívő nem vétkezik, a görög folyamatos jelen igeidőt használja, és ez azt jelenti, hogy nem marad meg a bűnben, ugyanazt a rosszaságot újra meg újra nem követi el, hanem fokozatosan megváltozik, megtisztul az élete. Másrészt viszont, ha valaki azt mondja magáról, hogy keresztyén, de éveken keresztül semmi nem változik meg az életében és közben nem is törődik a megjobbulással, arra János azt mondja, hogy nem ismerte meg az Istent (3: 6).
d) Egy másik kép ugyanarról a dologról a gyümölcstermés. Jézus maga mondja, hogy az igaz prófétát a jó gyümölcséről ismerjük meg (Máté 7: 15-20). Egy gyümölcsfán nem jelenik meg egyik napról a másikra a termés, de ha valójában gyümölcsfa, akkor előbb utóbb megjelenik. A Galata levélben, Pál apostol összehasonlítja a test cselekedeteit a Szentlélek gyümölcsével. Ebből látjuk, hogy milyen viselkedés tűnik el egy igaz keresztyén életéből, és milyen jó dolgok jelennek meg helyette: „A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről már előre megmondom nektek, amit korábban is mondtam: akik ilyeneket cselekszenek, nem fogják örökölni Isten országát. A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” (Galata 5: 19-23). Ami kapcsolódik a következő ponthoz:
2. „Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban van.” (3: 14); „Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az az Istentől született, és ismeri az Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.” (4: 7-8). Ez a kritérium nagyon fontos, mert az Utolsó Vacsoránál, Jézus azt mondta, hogy a világ így fogja megtudni, kik az ő tanítványai: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (János 13: 34-35). Ki a keresztyénnek a testvére? Olyan, aki szintén Istentől született, mivel azt jelenti, hogy ugyanaz az Atyja. Függetlenül társadalmi rangtól, nemzetiségtől, felekezeti hovatartozástól. A szeretetre az egész újszövetség buzdít minket: „A szeretet ne legyen képmutató” (Róma 12: 9), „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt… A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak…” (Róma 13: 8, 10), „Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit.” (Galata 5: 6). Ennek a következménye az lesz, hogy az emberek között helyreállnak a kapcsolatok, kibékülnek egymással, megbocsátanak egymásnak. Nem örülnek egymás bukásának, hanem inkább felemelik egymást, mert elismerik, hogy mindnyájuknak szükségük van egymásra. Az utoljára idézett bibliavers kapcsolódik a harmadik ponthoz:
3. „Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Istentől született…” (5: 1), „Az Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Akiben a Fiú van, abban van az élet, akiben nincs az Isten Fia, abban nincs meg az élet sem” (5: 11-12). Ha valaki nem találkozik Isten Fiával, az nem keresztyén. A keresztyén hiszi, hogy Jézus mindig létezett, a földre született, bűntelen életet élt, meghalt a kereszten a bűneinkért, harmadnap feltámadt, a mennybe szállt fel, most is él, és imádkozik értünk Isten jobbján. János különösen azt hangsúlyozza, hogy Isten Fia testben jött el.
A három pontot összefoglalva azért, a keresztyén: Jézus Krisztusban hisz; szereti a testvéreit; fokozatosan megtisztul a bűnös viselkedésből.
Ezek a kritériumok fontosak voltak az első század végén, mert a gnosztikusok mind a hármat megtagadták. Számukra az üdvözség bizonyos titkok ismerése által volt, és nem a hit által. Azt tanították, hogy „Jézus” csak ember volt, akire bemerítkezésekor rászállt a „Krisztusi szellem” – azért a Krisztus nem jött el testben. És mivel ismerték a titkokat, a viselkedés nem számított - a szeretet, a bűnről való lemondás teljesen fölösleges volt.
Ezek a csoportok most már nem léteznek, de a mai világban is vannak szekták, és gyakran tanítanak hamis dolgokat Jézusról. Hogy egyébként mi jellemzi a szektákat, arra a következő részben visszatérünk.
Mit olvassak, ha...
Isten Igéje minden pillanatban és percben segít neked bármikor rád törnek a gondok, problémák.
A következő igehelyeketet ha megkeresed a Bibliába sokat segítenek.
Csüggedt vagyok:JSir 3, 19-26, Ézs 41, 10; 57, 15 ; Róm 8, 31-19, Ef 3, 16-21; 2 Thess 2, 16k
Megfáradt vagyok: Mt 11, 28-30; Ézs 40, 28kk; Zsolt 23, 1-3
Félek: Ézs 41, 10-13; Zsolt 56, 3-4 és 118, 5-9; Jn 14, 1-27 és 16, 33
Boldog vagyok: Zsolt 34, 138, 145
Aggódom:Ézs 43, 1-5 és 10-13; Lk 12, 22-31; Fil 4, 6k; 1Pt 5, 7
Magányos vagyok:1Móz 28, 15; 5Móz 31, 8; Zsolt 25, 16 és 27, 7-10; Ézs 49, 15k
Kisértés ér: 1Kor 10, 13; Zsid 2, 18; Jak 1, 2-16; 1Pt 1, 6k
Fontos döntés előtt állok:Mt 6, 33; Józs 24, 14-15; Zsolt 37, 5; Jer 17, 7-10
Gyenge vagyok:1Kor 1, 26-31, 2Kor 12, 9k; Zsolt 138, 3-8
Bölcsességre van szükségem:Jak 1, 5k; Péld 2, 1-8 és 9, 10; Ef 1, 17
Nem vagyok biztos az üdvösségben: Jn 5, 24 és 6, 47; Róm 10, 9-10; 1Jn 5, 11-13
Megbocsátásra van szükségem: 1Jn 1, 9; Ézs 1, 18; Zsolt 51, 32, 130
Unatkozom: Péld 11, 25; Préd 3, 1-8; Mt 7, 12; Róm 12,2
Békességre van szükségem: 4Móz 6, 24kk; Zsolt 85, 8; JSir 3, 21-26; Jn 14, 27 és 16, 33; Fil 4, 6k
Úgy érzem leeresztettem: Zsolt 27, 7-14 és 118, 5-8 és 9,10; Ézs 49, 14-16
Kételkedem: Jn 20, 24-29; Mk 9, 23k; Mt 11, 2-6; 2Kor 4, 18 és 5, 7; Ézs 45, 9-12; 5Móz 29,29
Veszélyben vagyok: Zsolt 91 és 118, 5-9 és 18, 2k és 121, 5-8; Róm 8, 35-39
Úgy érzem távol van tőlem Isten: 5Móz 4, 7; Ézs 57, 15; Jak 4, 8; JSir 3, 57; Zsolt 145, 18 és 139, 1-18
Irigy vagyok: Zsolt 37, 1-13; Péld 14, 30; Gal 5, 25k; Jak 3, 13-18
Beteg és erőtlen vagyok: Zsolt 6, 42, 86; 2Kor 12, 9k
Félek a haláltól: Zsolt 23, 4; Jn 11, 25k és 14, 1kk; Róm 8, 31-39 és 14, 8
Bizonytalan vagyok Isten akaratában: Jer 29, 11-13; Zsolt 25, 4-14 és 32, 8-10; Péld 3, 1-6; Ézs 58, 11
Dicsőíteni szeretném Istent: Zsolt 103, 111, 145; 1Krón 29, 10-13
VISSZA
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
