Szép versek...
William Butler Yeats
Ha ősz leszel s öreg
Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,
lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed
pillantásodról: visszfény volt az árnyon.
Hányan szerették jó kedved sugárát,
s imádták hű vagy hamis szerelemmel,
de én zarándok lelkedet szerettem
és változó arcod szomorúságát.
S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,
suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött
a Szerelem, suhan a hegy fölött,
s elrejti arcát fátylas csillagokba.
Róth Márta
Kezedbe teszem a könyvet
"Kezedbe teszem a Könyvet,
hogy vezessen a sűrű ködben.
Kezedbe teszem az átlátszó kristályt,
hogy lásd a szépet, keresd a tisztát.
Kezedbe teszem a gyertyalángot,
világíts annak, aki bántott!
Kezedbe teszem a szőtt takarót,
takard be az árván fázót!
Kezedbe teszem a fénylő kulcsot,
hogy meleg legyen, és várjon az otthon.
Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket,
hogy kezükbe tehesd a szeretetet."
Bazsó Éva Andrea: Hajnal
Szeretem a hajnalokat
A csend körbe ölel.
Egyedül vagyok, és mégsem.
A képzeletem repít el.
Messzi tájakon járok.
Oly messze, és mégis kézzel fogható.
Meseország határán?
A valósága mégis megkapó.
Hisz otthonom az egész univerzum,
S bár létem benne oly apró, rövid.
Mégis milliónyi csoda vár rám.
A lelkem szabad, s a magasba röpít.
Látom az emberek mosolyát,
Hallom a kacagásukat.
De bánat, és nyomor is részesünk.
Túl sok még a könnyes arc.
Ha tehetném, letörölnék minden könnyet
Hisz az időnk oly rövid, elszalad.
Angyalszárnyon repülve, simogatnám az arcokat.
A szeretet mindenkié, hisz csak így létezhetünk.
Elég egy mosoly, egy érintés.
S boldogságot adva, boldogok lehetünk.
Palotai János
Élj úgy...
Élj úgy, hogy életed
ajándék legyen azoknak,
kik szeretnek Téged.
Élj úgy, hogy gyermekeid
ne kötelességből, szívből szeressenek.
Élj úgy, hogy ne kelljen megbánnod
elhamarkodott tetteidet.
Élj úgy, hogy tiszteljenek,
légy nyílt és őszinte,
de hagyd, hogy szeressenek.
Zimonyi Zita: Bűvöletben
valahol
e világon kívül
valamikor
az időn túl
valami
köröttünk vagy bennünk
megállt
összefogództunk
érintések nélkül
percek kövein
jártunk
léptek nélkül
és egymáshoz jutottunk
utak nélkül
Goethe - A kedves közelléte
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol
az útakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben ha néma csend borúl rám,
téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármi messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Ó, jössz-e már!
(Szabó Lőrinc fordítása)
Baricz Lajos: A teljesség felé
Bennem a lélek teljességre vágyik,
erre törekszik, de mégis hiányzik,
csak töredékét birtokolja minden,
s ami másban van, az még bennem nincsen.
A mindenségnek kis része enyém,
s a részekben a minden jön felém,
míg a remekmű végül összeáll,
és lelkem Istenre rátalál.
Tér és idő közt kifeszítve énem -
magam magammal és az Úrral mérem;
parányi helyem így lesz egyre jobb.
Minden napommal földi időm fogy;
jövőm s jelenem lassan múlttá válik:
akkor már semmi, semmi nem hiányzik.
Nyiraty Gábor - Az első percek
Először csak egy pillantás,
Mely a távolból rád talál,
Egy apró jel, egy arcvonás,
Egy mosoly, s visszamosolygás.
Nehéz minden lépés, mellyel mész közelebb,
Az első szó, talán nincs is nehezebb,
Arcod elfehéredik, izzad tenyered,
S megszólítod őt, az idegent.
Szívverésed egyre hevesebb,
A szavakat össze-vissza keresed,
De ahogy az első percek eltelnek,
Már minden egyre könnyebb lesz.
Elindul egy történet,
Még bármi történhet.
Lehet barátság, lehet szerelem,
De ő többé már nem idegen.
Theodor Storm - Valami édes sugalom
Valami édes sugalom,
szép emlék bujkál a szívemben;
hogy honnan támadt, nem tudom,
s hogy mi volt, azt is elfeledtem.
Talán egy nyári délelőtt,
- parányi szívben kicsi gondok -
ültünk az erdőszéli lombok
árnyában, gyermek-szeretők;
a szirt forrása hűsen omlott,
rigó rikkantott s elrepült,
szívemben boldog béke zsongott,
néma szádon meg mosoly ült,
és zölden csillogott a rét. -
Ha nem lepné a messze múlt rég,
ha valahogyan visszajutnék:
ki tudja! - nem ott vár-e még.
(Fordította: Rónay György)
Verő László: Talán
Talán marad utánam egy fa,
Talán marad egy ház,
Talán nevem is megmarad,
Talán egy gondolatom élhet tovább,
Talán jószívvel gondol valaki rám.
Talán ha elmegyek,
Egy könnycsepp is születik,
Talán...
Ács Dániel - Te vagy
Ha én szikra vagyok,
Te vagy hát a tűz;
Ahogy két karod gyengén
Oltalmába fűz.
Ha én víz vagyok,
Akkor te óceán;
Csókra szomjas, mohó ajkam
Folyton megkíván.
Ha én fű vagyok
Te leszel a mező;
Bú-kazalban veszett lelkem
Mindig meglelő.
Te vagy aki szeret, és tudom,
Te vagy az okosabb;
Te vagy nekem a csillagok közt
A legeslegfontosabb!
Garay János - Egy ismeretlen széphez
Sugár, de teljes
A termeted,
Kis pille hordja
Lépésedet.
Hajad selyemből
Sötét bogár,
Elbontakozva
Egy tengerár.
Cseresznye-szácskád
Legszebb bibor,
Kedves magadka
Élet-vidor.
S mégis szemedben
Ábránd is ég,
Nem nap, nem is hold -
Egész egy lg.
Mindenben az vagy,
Ó bájalak,
Kit álmaimban
Óhajtalak.
S ó, hogyha ajkad
Ezüst szaván
A szép magyar szót
Még hallanám,
Ha tűz-szemedben
Lelked ragyog:
Ó hölgy, örökre
Rabod vagyok.
Dobai Péter: A tenger mindig messze van
"A tenger maga az ember." (Ibsen)
A tenger mindig messze van.
Végleg távol van s egyre távolodik végtelenje,
akkor is, ha csak emlékezed, ha már csak álmodod...
akkor is, ha egy magas szirtfokról bámulod,
hogy sugaras hullámlökéseinek súlyos sokasága:
jön honnan s tart vissza hová - - -
A tenger mindig messze van...akkor is,
amikor hajóddal hajózod s vitorlád, árbocod ifjú még,
mint a szíved és nézed, egyre nézed,
és nem látsz a láthatáron többé partokat,
csak tükrének kéklángú tüzét, örök futótüzet,
égszínek izzásában, lázas örvényforgásban - - -
Megállsz egy régi parton s nem tudod ki vagy,
pedig nem tévedtél el...megérkeztél:
a tenger emléke vagy!
Victor Hugo - Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra, miliom.
Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,
ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -
mi távolabbról: mint a gyémánt,
az közelebbről: mint a könny.
(Ford: Nemes Nagy Ágnes)
Amit megőriztem...
"Még annyi mindent mondhatnék neked,
mégis évek óta írok egy levelet.
Csak egyetlen sornyi hazugság-röviden
"Már megtanultam élni nélküled."
Egy vetetlen ágy, amire emlékszem,
és egy szoba, ahol laktunk, már elfelejtetted?
Csak a neved őriztem meg, kedvesem,
hiszen minden régi fényképet eltéptem.
Illetve
még egy apróságot, amit nem is említettem.
Azt, amit csak egyedül te adtál nekem
e világon, szerelmem."
( Jim Morrison )
Kiss László György: Teszem, amit tudok
Egyszerűen, ember vagyok.
Nem méregetem magam
mással, a nagyok szavával.
Csak teszem a dolgomat,
hogy rendben álljon
köröttem minden pillanat.
Nem kívánok utánozni,
lelkendezni, sem
behódolni másnak, és
nem hiszek semmiféle
életemelő varázsnak.
Csak megyek előre,
végére a mának.
Teszem amit tudok. -
S ha néha elbukok,
saját káromból okulok.
Egyszerűen ember vagyok! -
tudásom legjavát életem
kútjából merítem,
és megértem a nagyok
szavát, még ha nem is
mérem magam mással,
mint az emberi méltósággal!
Hámori István Péter - Ajándék vagy....
Nekem szép vagy. És kívül-belül tiszta,
felszikrázóan igaz, mint a fény.
Úgy hullsz reám a magasodból vissza,
akár betegre a gyógyító remény
Nekem jó vagy. És simogató szellő
ömlik a légbe lépteid nyomán.
Szikes földszívem általad lesz termő,
véled telik meg elhagyott szobám.
Messze vagy még, ám én megérzem jöttöd,
kívánásom okosságoddal őrzöd,
Szuszog szívedben megszelídült szándék.
Ajkad nyílik, ezer csengője árad,
Magamhoz vonlak, megérintem állad,
Mert ünnepemhez te vagy az ajándék.
Juhász László - Megérintettél...
Megérintettél,
S már hiányzol ha nem láthatlak
Lelkem sötét zugából
Kirántottál a fényes jelenbe
Meggyulladt fáklya jelzi az utat
Amelyen végigmenve szeretném érezni
Végig, kezed lágy érintését
Szemedben csillog a szépség
Arcod olyan gyönyörű
Mint angyalok legszebbike,
Mosolyogsz felém
Minden egyes nap
Szeretném ha mellettem mosolyognál tovább
Kezünk egymásba olvadna
Szívünk csak egymásért dobogna
Lelkünk örökké szeretne.
Kalina Valéria - Kimondatlanul
Ott vagy a virágok édes illatában
És ott vagy a lágy szellő csábos dalában
Ott vagy Te a ragyogó, végtelen égben
Megjelensz, ha hívnak illatban és fényben!
Áldás vagy ott, hol a szükség nem ér véget
Enyhülés, hol a szenvedés kínja éget
Erő vagy ott, ahol az ember kifárad
Vigasztalás, ahol a bánat kiárad!
Ott vagy, ahol él az örök, tiszta szépség!
Sötétben élőknek Te vagy a reménység!
Ott vagy tiszta forrásban, tiszta szívekben -
Megjelensz, ha hívnak, igaz szeretetben!
Ott vagy a művész ecsetjén, a zenében,
Baráti szóban, és a gyermek szemében,
Ott a napkeltében és a napnyugtában,
Ott vagy, egy segítő meleg kézfogásban!
Piros fehér s mohazöld színek lobognak!
Itt vagy művész alkotta csodás szobornak!
Itt vagy magként a földben, itt a kenyérben,
Megjelensz, ha hívnak, örök tiszta fényben!
Fernando Pessoa - Az, ami fáj nekem
Az, ami fáj nekem,
Nem lakik a szívben,
Oly szép dolgok azok,
Miknek nyoma sincsen...
Forma nélküli formák,
Miket a gyötrelem
Nem ismer, s mikről álmot
Nem sző a szerelem.
Mintha a szomorúság
Fa volna, s róla egyre
Hullna a hervadó lomb,
Nyom s köd között kerengve.
(Hárs Ernő fordítása)
Schmidt Károly - A tengerszagú napsugár
Pirkad a hajnal, álmos a reggel,
ülünk a parton, bóbiskoló fejjel.
Csendes a tenger, a hullámok még alszanak,
a fénye fel-felcsillan a felkelő napnak.
Sima a víztükör, erőtlen a szél,
elbújt valahol, tán valamitől fél?
Ameddig a szem ellát, csak víz szökik a szemünkbe,
Istenem ezt hogy csináltad, hogy jutott ez eszedbe?
Hét nap alatt teremtettél egy csodálatos világot,
mindent, szemmel láthatót, s amit a szem még nem látott.
Adtál csodás természetet, Tengert, Földet, Gyönyört,
mely, ha csendes simogat, de háborogva gyötör.
A horizonton előbújik álmosan a napsugár,
simogatja már az arcunk, egyre magasabban jár.
A tenger is felébred éjszakai álmából,
hunyorog az aranyló Nap tündöklő sugarától.
Langyos szellő kóstolgatja a Tenger sós vizét,
lassan-lassan érezzük a felkelő Nap melegét.
A Tenger már füröszti a mosolygó Nap sugarát,
s az arcunkat melegíti a tengerszagú napsugár.
A szeretet Isten adománya,
benne van a mindenségben
és minden egyes homokszemcsében.
Szeress minden levelet,
Isten világosságának minden sugarát.
Szeresd az állatokat, szeresd a növényeket,
szeress mindent.
Ha mindent szeretsz,
fel tudod fedezni a dolgokban az isteni rejtélyt.
Amint egyszer felfedezted, napról napra jobban meg fogod érteni.
Végül eljutsz odáig,
hogy szeretetedben magadhoz öleled az egész világot.
(Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij)
Benjámin László - Ahogy eljátszik
Nevetséges, de nem nevettető,
ahogy eljátszik velünk az idő:
ahogy odaad, ahogy visszavesz,
ahogy kicselez, ahogy kicserez,
ahogy elkever, ahogy felfedez,
ahogy élre tesz, ahogy félre tesz
ahogy eltöröl, ahogy megjelöl,
ahogy életre kelt, ahogy megöl,
ahogy megtalál, ahogy elveszít,
ahogy görcsbe ránt, ahogy kifeszít,
ahogy mélybe húz, ahogy partra vet,
ahogy kinevet, ahogy betemet
ahogy naponta újra hiteget.
Fejszés András - Szeretni
Szeretni annyit jelent, mint adni,
ezzel örömöt szerezni másnak,
minden alkalmat megragadni,
hogy bús arcokon mosolyt lássak,
terheit hordozni egymásnak...
Embert szeretni így kellene.
Szeretni annyit jelent: magamat adni.
A teljes szeretet: énemet feladni.
Krisztust követni így kellene.
Feladni akaratomat, ízlésemet,
az indulatokat, érzületet,
és akkor bennem is megszülethet
az Agapé - az isteni szeretet
Így szeretett Isten: adott, nem kért,
hanem Jézusban önmagát adta
a világér
Varjú-Kolozs Mónika - Harminc év után
Az élet, egy játék.
Az élet, egy ajándék.
Az élet, egy küzdelem.
Az élet, nem is volna élet, nélküled.
Harc, a végeláthatatlan tengeren.
Egy arc, mely mindig itt van velem.
Fény, ami csillog szemünkben.
A szeretet, mely itt él szívünkben.
Egy út, amin együtt mentünk idáig,
30 éven át, kéz a kézben, boldogságban,
Nehézségben, de együtt,
S folytatjuk tovább.
30 év nagy idő,
Halántékunk lassan őszülő,
De a szívünk a régi, fiatal,
S felejteni nem akar.
Nem is lehet, bár a homokórán
Lassan leperegnek a szemek,
De az emlékek édes fénye,
Mégsem fakul.
Két szív, mely örökre egy.
Egyszerre dobban, sír, s nevet.
Él mindörökké,
Útjukat nem szegheti semmi.
Ez a boldog lét ígérete;
Hit, szeretet, béke,
És együtt tovább menni.
Rabindranath Tagore - Vak Leány
Egy vak leány jött a kertembe reggel
s virágfüzért adott, zöld levelekkel.
Én a virágot a nyakamba tettem
s könny csillogott föl mind a két szememben.
A lányt megcsókoltam, majd szóltam: "Áldott,
vak vagy te is, akárcsak a virágok.
Te nem tudod, hogy mily szép, amit adtál
és nem tudod, hogy szebb vagy önmagadnál".
(Fordította: Kosztolányi Dezső)
Gabriela Mistral - Én nem vagyok egyedül
Puszta az éj, árvasága
vízre, hegyre ráterül.
De én, aki elringatlak,
én nem vagyok egyedül!
Az égbolt is olyan árva:
a hold tengerhabba dűl.
De én, aki átkarollak,
én nem vagyok egyedül!
A világ is olyan árva:
tespedt testen bánat ül.
De én, aki megölellek,
én nem vagyok egyedül!
(Jánosházy György fordítása)
Imre Margit - Van egy hely
Van egy hely a szívedben
Én tudom, hogy az a szeretet
Ez a hely holnapra
Sokkal ragyogóbb lehet.
És ha valóban akarod
Rájössz, nincs szükség sírásra
Érezni fogod,
Itt nincs fájdalom, nincs bánat.
Megvan a módja, hogy meg tedd
Ha eléggé tiszteled az Életet
Találj egy kis helyet a szívedben
És tedd azt jobbá...
A szeretet képtelen hazudni.
A szeretet erős
Csak az a dolga, hogy örömöt nyújtson.
Ha megpróbáljuk, megláthatjuk,
A szeretet boldogságában
Nem érzünk félelmet vagy rettegést.
Nem csak létezünk, elkezdünk élni.
Akkor úgy érezzük,
A szeretet elég ahhoz, hogy felnőjünk
Teremtsünk hát egy jobb világot
Tegyük jobbá a világot.
Szeicz János dr.: Akkor írj verset
Amikor a lelkedet
öli az indulat,
és elvadult ösztönöd
bosszú után kutat,
amikor már a sírás
könnyekkel nem segít,
ködös ismeretlenek
mélye felé repít
a túláradó, égető harag,
akkor írhatsz verset,
mert akkor őszinte vagy.
Amikor a szívedet
szeretet borítja,
és vágyadat a lelked
már nehezen hordja,
amikor az imádba
foglalod a nevét,
és órákig szótlanul
bámulod a szemét,
szólnál, de ajkadról szó nem fakad,
akkor írjál verset,
mert akkor őszinte vagy.
" A kötelesség szeretet nélkül kedvetlenséget támaszt.
A felelősség szeretet nélkül kíméletlenséggé fajul.
Az igazságosság szeretet nélkül
nem más, mint keménység.
A nevelés szeretet nélkül ellenkezést vált ki.
A bölcsesség szeretet nélkül ravaszságot szül.
A kedvesség szeretet nélkül képmutatás.
A rend szeretet nélkül aprólékosság.
A tapasztalat szeretet nélkül önteltség.
A hatalom szeretet nélkül kevélységet szül.
A birtoklás szeretet nélkül fukarsággá válik.
A hit szeretet nélkül az elkerülhetetlen végzet
hiedelmének szintjére süllyed.
Az élet szeretet nélkül teljesen értelmetlen."
(J. Machalse)
Csatári Éva Edua - Kötődés...
Már sokkal jobban kötődöm hozzád, mint rég,
Talán már elnyerted szivem csücskét.
Kedvességed olykor megható,
Olyan szavakat használsz..nincs is rá szó.
Ha szeretünk és bizunk egymásban,
Mindig a szépet kerestük egy Másban.
Szeress önfeledten,mert csak egyszer élsz,
Nem hagyhatod ki életedből a jót csak azért,
Mert félsz.
Megtaláltuk egymásban azt, mit eddig reméltünk,
Vigyáznunk kell rá,mert ez nagy kincs, a legszebb értékünk.
Mészely József: Akkor adhatsz legtöbbet
Gyermekednek akkor adhatsz
értéket, te legtöbbet,
ha mindennap hallgathatja
szívből szóló mesédet,
ha verset olvasol neki
és arra is biztatod,
hogy mint egy találós kérdést
fejtse meg a világot.
Béke a lélekkel
A lelki béke szilárd nyugalom,
de nem kérést elutasító unalom;
fegyelem, mely enged, s elfogad,
sosem fél, nem remél, csak ad.
A lelki béke tevékeny erő,
nem eltipró, hanem felemelő;
táplál, éltet, legyőzi a szenvedést,
maga alá gyűri a szenvedélyt.
A lelki béke féltő hatalom,
nem másokat lebíró akarom;
szelíd, finom, végtelenül kegyes,
meghajolva előtte, legyőzheted.
A leki béke feltörő tudás,
befogadás, semmit nem tagadás;
mélység és magasság között feszül,
általa minden összhangba kerül.
A lelki béke értő szeretet,
hatása békíti ki az ellentéteket;
pont, mely körül belső világod forog,
melyet elérve önvalód láthatod.
Varga Margit
Emily Dickinson - Nincs olyan vitorlás...
Nincs olyan vitorlás, mint a könyv,
Mely messzi elragad;
Sehol olyan versenyfutás,
Mint a könyv-oldalak.
A koldus is átkelhet itt
És vámot sem fizet;
Mily felséges versenykocsi:
Hord emberszíveket.
(Fordította: Weöres Sándor)
Bajza József: Kék szin
Más dicsérje a setét,
Sárga, zöld szín kellemét;
A kék szín kedves nekem,
Mint viruló életem.
Kék az esti tünemény,
A szivárvány, a remény,
A kis emlény kelyhe kék,
Melyért a szív lángol, ég;
Kékek a csermelyhabok
Kikben a szent menny ragyog;
S kék szemed, szép Emmike,
Te szív legkedvesbike.
Emberek: Elszöknek a színek
Megy az idő, és majd arcodra írja nevét, sose bánd;
Így játsza el örök főszerepét, - nem vár rád!
Megy az idő, és vele jó emberek mennek el, s tűrnöd kell,
Ahogy nyári esőt a föld nyeli el, s tűri el...
A színek majd elszöknek,
Fakulnak a képek, - nem de nem tűnnek el!
Fut az idő, sosem éred utol, ne kövesd, - sose bánd,
Amit ad, a tiéd, - amit nem, ne is kérd - sose várd!
Fogy az idő, ahogy útról a por tűnik el, úgy megy el,
Ahogy vízben a kő, minden úgy süllyed el, - de ne felejtsd őket el!
Megy az idő, és a tűzből nem marad itt más: csak parázs,
De a fénye kitart, és jelzi, hogy volt száz varázs
Soha ne félj, ami fontos nem tűnhet el, - hinned kell!
Amíg élsz, veled él, nem fújja a szél soha el...
A színek majd elszöknek,
Fakulnak a képek, - de nem tűnnek el!
A színek majd elszöknek,
Fakulnak a képek, - de nem tűnnek el!
Megy az idő, és majd arcodra írja nevét, sose bánd;
Így játsza el örök főszerepét, - nem vár rád!
Mert marad a szív, ami visszarepít bárhová, bármikor-
Csak hunyd le szemed, s újra átélheted ami volt!
A színek majd elszöknek,
Fakulnak a képek, - de nem tűnnek el!
Mészely József - Nem hihetek mást
Nem tudnak egymáshoz úgy hajolni a fák,
mint az arcok az archoz
és mégis merítenek egymásból
új erőt, hitet a harchoz.
Minden tavaszuk ékes bizonyság,
hisz úgy zsendülnek új erőre, hitre,
hogy nem hihetek mást, csak azt,
bennük kereng az Isten lelke.
Dutka Ákos - A régi ház...
Nincs belőle már egy vén kilincs se,
ködként szétfoszlott harminc éve már
szivemben él mind a hét szobája,
és ég a lámpa, tárva nyitva, - vár
avult bútorok közt régi székem,
vén asztalunk, ó tegnap volt talán,
hogy itt vigasztalt múló kis kudarcért
az én mosolygó fiatal anyám.
Hová csatangolt százkalandú álmom,
hová jutottam száz tévedt úton?
Mily messze bújt a gesztenyés a fasorban
a régi ház, már magam sem tudom,
de álmaimban ott ül mind a háznép
valóbb valóság élőknél is ők,
emlékeimnek szüz tavában fagyva
élnek, akárcsak harminc év előtt.
Anyámmal szemben mindenki a helyén
s mind hogy megszépült, tisztaarcú szent
szemükben a béke, szeretet tüzével:
gyermekkorom víg ünnepe üzent;
és én megyek sok száz éjszakán át,
virágos úton fütyörészve már.
Egyszer elalszom - és ott ébredek fel
A régi házban - hol anyám széke vár.
Kásai Anna - A lényeg
Nem az számít, honnan jöttél,
Miben vagy más, mit gyötrődtél,
Az a lényeg, hogy mit mondasz,
És mit teszel ma, meg holnap.
Ma tedd meg, hogy elcsendesedsz,
Lelked szárnyán felemelkedsz,
Nézz messzebbre, mint ahol vagy,
Lásd, hogy veled szebb a holnap!
Szemed mondja, min mentél át,
Szíved tudja, mi vár még rád.
Bátorság kell! - Van még benned
Erő ahhoz, mit kell tenned.
Keresd, kutasd, ami épít,
Tartsd távol azt, mi eltérít,
Fogadd el azt, ki segíthet,
Érezd meg, Te hogy' segíthetsz!
Légy őszinte önmagadhoz,
Tisztességes a szavakhoz,
Hogy feltörhessen belőled,
Mit nem kaphatunk, csak Tőled.
Jánosházy György - Jó ilyenkor...
Akárha érzékeny festő ecsetje
pingálta volna, oly szép és finom
a fáradt táj, bágyadt virágszirom,
a sunyító, halvány árnyak keletre,
a halkuló színorgia, a kékek
s a pirosak, e késő alkonyat,
egy csitrin a lángszínű hajfonat,
portyázó nőkön csábító nyakékek.
Jó most e színes félhomályban úszni,
jó lustán zsibbadt tagjaidra húzni
az égbolt selymes, lanyha takaróját.
Jó ilyekor a fecskék és a gólyák
varázsos útján messze-messze menni,
hol bíbor köntöst ad reád a Semmi.
Fetykó Judit - A kezed
(lehet, hogy már volt szó róla)
Nézem a kezed,
nincs semmi különös a mozdulatban,
ahogy a toll mozog az ujjadban,
oly mindennapi; semmi érdekes,
a szokásos napi jegyzetek,
s közben annyira jó,
melegen nyugtató,
hogy nézem a kezed.
Paul Éluard - Bizonyosság
Ha szólok hozzád, csak azért hogy halljalak.
Ha téged hallak, bizonyos az értelem.
Ha mosolyogsz, csak azért, hogy még jobban elboríts.
Ha mosolyogsz, a világ tárul ki elém.
Ha átöllelek, csak magamat folytatom.
Hogyha mi élünk, minden csak örömöt ad.
Ha elhagylak, egymást idézzük azzal is,
s elválásunkkor is találkozunk.
(Illyés Gyula fordítása )
Szabó Imre - Érintés
A hold hűvösen rám ragyog,
Csendben egyedül ballagok
Távol a város zajától
Az emberek gondjától, bajától.
Fújja a szél a fák levelét,
Élvezem az éjszaka csendjét
Sötétben megbújó magányos padok
E nyugalomért bármit megadok.
Ilyenkor, egyedül, az ember
Gondolataiban elmerül?
A fantáziám elszabadul?
Néha-néha meg is vadul.
Száll, száll a fellegekbe
Nem is gondol a tényekre
Azt képzelem, beszélgetek,
Jézustól kérdezgetek.
Válaszol, beszélgetünk?
Egy tisztáson le is ülünk
Meggyőzött az igazáról:
Nem élhetek Tőle távol
Egy úton kell, hogy járjunk
Embereket kihalásznunk?
S jött egy pillanat?
A kép megszakadt.
Egyedül ülök a tisztáson
Távol a város zajától
A hold még mindig fenn ragyog
Lassan hazaballagok
Még magam sem értem
Valami történt bennem?
A kegyelem elért engem
Érzem, érzem!
Fodor Emese
Amikor a kezed nyújtod felém
Amikor a kezed nyújtod felém,
Én ölelő karomat tárom eléd.
Amikor Te szíved adod nekem,
Én életemet adom kincsem.
Mikor Te megpihensz mellettem,
Én kitárom Neked lelkem,
S én Neked adom a holdat,
Mely beragyogja az eget,
S a csillagokat hozom le Tenéked,
Hogy szíved ezzel teljen meg.
Mikor Te mellettem vagy,
A szívem mindig megpihen.
S mikor távol vagy,
Figyelő szemem Rád tekint,
S hosszú utadon kísér aggódva,
S ölelő karom örökké Téged segít.
Filep Imre - A Rózsához
Rózsa, Rózsa, vörös Rózsa,
Szívem pici biztatója,
Tavaszomnak elhozója,
Lelkem boldog altatója,
Bánatom elzavarója,
Rózsa, Rózsa, vörös Rózsa!
Rózsa, Rózsa, kedvesem,
Fény ragyog a szemeden,
Beszélsz hozzám kedvesen,
Táncol szavad lelkemen,
Boldogság ül szívemen,
Rózsa, Rózsa, kedvesem!
Rózsa, Rózsa, virágszál,
A válladra madár száll,
Gyönyörű szép kismadár,
Vidám dala felém száll,
Boldogságom Te vagy már,
Gyönyörű szép Rózsaszál.
Baráth Sándor - Holnapi fény
Várd a holnapot, hogy felragyog,
Reád ejti sugarát a Nap.
Múltadat bátran eldobhatod,
Szereteted, ami megmarad.
Szétgurult szavak a mondatok,
Mit szerelmünk talán egyberak.
Holdfényben szőtt nagy varázslatot,
Kifejezni nincsenek szavak.
Hidd el kedvesem, még nincs vége,
Ez nem elszabadult indulat.
Tündérmosolyod fényt hoz égre,
A gomolygó éjjel felszakad.
Hajnalpír, te szépeknek szépje,
Benned fürösztöm az arcomat.
A kedvesemmel, s várjuk végre,
Hogy a felkelő fény megmarad.
Fodor Emese: Ha én elmennék
Ha én elmennék
Fogd meg két kezem.
Ha én elmennék
Szoríts meg jól Kedvesem.
Ha én elmennék,
Mond, hogy maradjak Veled,
Hisz, ha elmennék,
A magány fojtana meg.
Ha én elmennék,
Mond, mi lenne énvelem,
Hisz a világot adtad Te énnekem.
Ha én elmennék,
Mond, mi lenne énvelem,
Hisz a csillagot hoztad le az égről nekem.
Ha én elmennék,
Mond, mi lenne énvelem?
Így hát arra
Így hát arra kérlek,
Fogd meg két kezem,
Ölelj magadhoz,
És ne engedj el Kedvesem!
Utassy József - Ámulat
Ha tóra nézel, égre látsz,
vonuló nagy vizekre.
Napot fáraszt a vén halász,
fölé feszül az este.
És fúj a szél,és leng a nád,
egy sirály vízre csattan.
Micsoda csók, micsoda vágy,
micsoda alkonyat van.
Varjú-Kolozs Mónika - Csillagfény
Madár sem jár, hűvös lett az esti szél,
A fák komor suhogása, fájó emléket mesél.
Feljött a hold és a millió csillag,
Szétszóródva a sötét égen, szépen ragyognak.
Fájó emlék ez, nem csupán látvány,
A ragyogás, a fény s a bűvölet határán.
Az ember elmereng, milyen messze vannak,
Megszületnek, ragyognak, majd elporladnak.
Sokan úgy gondolják, elhunyt emberek lelke az
Mi beragyogja az éj sötétjét minden este.
Ha így van, sokunknak könnyebb,
Felnézünk az égre, és látjuk szeretteinket.
Gondolatban elmerengünk rajta,
Milyen volt, hogy szerettük őt,
És a szikrázó fényektől elkábulva, pillanatra,
Újra mellettünk terem. Szinte érezzük jelenét,
Teste melegét, és boldogok vagyunk.
Majd hirtelen egy hangos moraj,
Visszahoz a jelenbe, ahogy a szél belekap
Egy kócos falombba, és letörik az ág.
Itt állok újra, a hűvös éjszakában,
Felettem millió csillag ragyog.
De történt valami,
Pontosan nem tudom, hogy mi,
De most kicsit boldogabb vagyok.
Árvai Emil - Kérdések kérdése
Van egy nagy kérdés
mindnyájunk szívében...
Tán nem is kérdés,
inkább kiáltás...
Válaszra várva
visszhangzik bennem:
ki szeret engem?!
Filimon János - Meditáció
Más dolog tudni
És megint más vélni,
Más dolog létezni
És megint más élni.
Más dolog itt lenni
És megint más maradni,
Más dolog menni
És megint más haladni.
Más dolog cipelni
És megint más vinni,
Más dolog érteni
És megint más hinni.
Más dolog saccolni
És megint más kimérni,
Más dolog vágyni rá
És megint más elérni.
Más dolog nézni
És megint más látni,
Más dolog elhagyni
És megint más válni.
Más dolog mulatni
És megint más nevetni,
Más dolog elásni
És megint más temetni.
Ugyanaz szeretni!
Ugyanaz szeretni
Tóth László
Segíts még!
Segíts még egy kicsit
álmodni a nagy csodát
Segíts még egy kicsit
túlélni az éjszakát
Segíts még egy kicsit
hogy semmit meg ne bánjak
Segíts még egy kicsit
hogy majd álommá váljak
Segíts még egy kicsit
még nem szürkének lenni
Segíts még egy kicsit
jobban kiszínesedni
Segíts még egy kicsit
lenni rég vágyott magam
Segíts még egy kicsit
hogy veled megtaláljam
Segíts még egy kicsit
hogy szálljak együtt veled
Segíts még egy kicsit
magamba zárni szemed
Segíts még egy kicsit
majd egy szürke rossz napon
Segíts még egy kicsit
földre visszazuhannom
Segíts még egy kicsit
a zuhanást túlélni
Segíts még egy kicsit
semmit el nem feledni
Acsai Kinga - Összetört álom
Egy szó, amelyre mindig vágytam,
Egy táj, melyet megcsodáltam.
Egy mosoly, mely örökre elvarázsolt,
Egy fény, mely a szemedben táncolt.
A hang, mely oly tisztán csengett,
A kéz, mely megérintett.
Egy mozdulat, mely csak nekem szólt,
Az ölelés, mely csak enyém volt.
Angyalok éneke cseng fülemben,
Régi nyár emléke kínoz engem.
Az idő árja messzire sodort,
Volt egy szerelem, de csak játék volt.
Marad a vágy, mely már hiába éget,
A remény is elszállt, semmivé lett.
Nem égett tűz a szép szó mögött,
Volt egyszer egy álom, mely összetörött.
Acsai Kinga - Lepkék
Régen volt már, halvány emlék,
Mikor szívemet elöntötték rózsaszín lepkék.
Ez az érzés elfakult bennem,
S most úgy érzem, köddé kell lennem.
Nem hallom már a gyermeki kacajt,
Lábam alól hagyom futni a talajt.
Rohan az idő, nem értem hova,
Egy édes álom hirtelen tűnt tova.
Mi ez az érzés? Hol vagyok éppen?
Tépdeső kérdések lelkem mélyében.
Várom a választ, a némaság felel,
Merengő hitemből rózsatövis kelt fel.
S az a halvány emlék, ami él bennem,
Csillogó könnycseppel éleszt fel engem.
Itt voltak végig, csak elbújtak csendben,
Rózsaszín lepkék, már minden rendben.
Tóth Zoltán - Andante
Lépj csendesen
Alvó réteken,
Meglesz már a kincs
Reggelre-azt hiszem.
A fény földje vár
Nem kell fázni már,
Felhőkönnyű fátylakat
Borítson ránk a nyár.
Lépj csendesen
Alvó réteken,
Nem kell tenni most
Semmit hirtelen.
Úgy kell nekünk
Jónak lenni már,
Felhőkönnyű fátylat
Borítson ránk a nyár.
Kapocsi Annamária - átfújt a szél
Csókot dobott a nyár az éjnek,
ajkán kacag a napsütés,
s míg megsimogatta orcáját
magához vonta alakját,
s elnyelte mélyébe az estet,
az fölragyogott mint barackvirág
majd hamvas színorchideák
borultak fölé és még tovább
susogott a szél felettük,
illatuk ellopva megszökött,
s most ott matat halkan a cédrusok
és a virágfák között
Byron
Soha többé nem sétálunk
Hát soha többé nem sétálunk
Oly későn az éjben,
Bár szívünk még őrzi álmunk,
S a hold még ég a fényben.
S bár az éj még őrzi vágyunk,
S bár a nappal közeleg,
Soha többé nem sétálunk
Hold alatt és fény felett.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés